A Dark Souls a japán From Software játékfejlesztő cég alkotása, egy harmadik-személy nézetű akció-RPG, amely előző játékuk, a Demon Souls spirituális örököse. A Dark Souls 2011-ben jelent meg, először Xbox 360-ra és Playstation 3-ra, majd 2012 augusztusában piacra került a windows verzió is, ám az egy PC-exkluzív, bővített kiadásban, ami a "Prepare to Die" alcímet viselte. Hogy a konzolosok se maradjanak ki a PC-és verzió extra tartalmaiból, a későbbiekben azokat számukra is elérhetővé tették egy DLC formájában, "Artorias of the Abyss" néven.
A játék a kritikusok és a fanok körében is kimagasló fogadtatásban részesült; egy 2013 áprilisi közlés szerint csaknem két és fél millió példányban kelt el, 2012-ben pedig a PC verzió a második legjátszottabb játék volt a Games for Windows Live-on. Sikerét a mélyen gyökerező, rejtélyes történetének és a sokat hangoztatott nehézségének köszönheti, ami a játékos figyelmét és fejlődőképességét igénylő, halálos kihívásokkal teli játékmechanizmust jelenti.
Miért nehéz a Dark Souls és miért szeretjük mégis?
A Dark Souls nem tipikusan a hétköznapi Vérpistikék játéka, amiben bambán bámuló zombihorda tétován várja, hogy az ember kicsiny fia szélsebesen közé rohanva, egy nettó hat méter hosszú karddal kedvére keresztbe-hosszába aprítsa őket, majd forduljon is a következő csapat felé. Nem, aki ilyesfajta könnyed, laza délutáni kikapcsolódásra vágyik, az menjen és keressen más programot (gépen vagy a szabadban), mert ez a játék nem adja könnyen sikert, ám amikor az eljön, akkor annál édesebb.
A Dark Souls egyik alapelve, hogy folyton próbára teszi a játékost, arra ösztönzi, hogy legyen óvatos és megfigyelő, tanuljon a hibáiból, és fedezze fel magának az adott helyzetben leghatékonyabb harcmodort. Minden sarkon egy potenciális halálos veszély fenyeget, és bármely küzdelem lehet végzetes, ha a játékos hibázik. Hogy egy ellenfelet nehéz vagy könnyű-e leverni, az attól függ, mennyire ismerjük képességeit, mozdulatait, mert csaknem minden támadás kivédhető vagy elkerülhető, ha számítasz rá, és időben felismered az előjeleit. Ám az óvatlanság, a kapkodás, vagy rutinból cselekvés azonnal meghozza keserű gyümölcsét, és hipp-hopp azt veszed észre, hogy egy 2-tonnás démonkalapács az arcod szerves részévé vált, vagy megoldottad egy csatornapatkány következő három ebédjét.
Ez a folytonos kihívás-érzet óriási vonzereje a játéknak, és egy mélyebbre csábít, hogy egyre jobban és jobban próbára tedd határaidat, hogy bizonyíts magadnak, akkor is, ha közben százszor elbuksz.
Milyen a játékvilág, hogyan jutok egyről a kettőre?
A Dark Souls egy nyílt világban játszódik, ahol töltőképernyők nélkül barangolhatsz a területek között, és szinte a játék legelejétől bárhová mehetsz, legfeljebb egyik-másik hely nagyobb fájdalmakat tartogat majd számodra. A területek zseniálisan vannak összekapcsolva; barlangok, járatok, liftek és lépcsők számos területet kötnek össze a központi helyszínnel, (és egymással) oly módon, hogy a különféle területek szinte pillanatok alatt elérhetők, de közben még sincsenek hirtelen váltások, amik megakasztanák a folytonosságot.
A játék minden nagyobb helyszínén van legalább egy ellenőrző pont, ami a Máglya (Bonfire) névre hallgat, ez nem más, mint egy kisebb csontkupac, aminek a közepébe egy kard van szúrva. Aktiváláskor ez a kupac tűzre lobban és onnantól kezdve a karakter halál utáni feléledési helyéül szolgál. Itt pihenhetünk (Rest at Bonfire) és tölthetjük újra életünket, a gyógyitalos üvegünket és varázslatainkat is, de még egy rakat más funkcióval is rendelkezik. Azt viszont nem árt észben tartani, hogy a Máglyáknál való pihenéskor, (csak úgy mint halál esetén) újraterem az összes addig megölt ellenfél (főellenségek és hasonló különleges ellenségek nem).
Az egyes helyszínek, "pályák", kivétel nélkül tartogatnak legalább egy főellenséget, akinek/akiknek a megölése az esetek nagyjából felében szükséges a továbbjutáshoz, de ha nem, egyedi lelkük, és a sokezer "sima" lélek miatt, amit nyújtanak, érdemes őket lekaszabolni. Ezek a lények gyakran brutális méretűek és erejűek, na meg számos extrém veszélyt jelentő képességük van, amelyeket minden áron el kell kerülni, és amíg nem ismered ki a mozdulataikat és támadásaikat, fognak okozni némi fejtörést, többször is. Ha reménytelenül nehéznek érzel egy harcot, vagy csak szeretnél kevesebb halált kockáztatni, akkor jó néhány főellenfélnél lehetőség van segítő fantomot idézni, aminek előfeltétele, hogy emberi formában legyél, és hogy megtaláld a fantom idézőjelét (sárgásfehér felirat), –ez rendszerint a főellenséghez vezető bejárat vagy út közelében van, a földre írva. Csatánként általában csak egy fantom idézhető, ami rendszerint bírja a strapát, és jelentősen megkönnyítheti a harcot, de megnyerni aligha fogja helyetted, így nem húzódhatsz félre egy sarokba piknikezni, míg ő szolgál és véd.
Készülj a halálra, sok halálra, de ne add fel, ha nem pánikolsz, hanem próbálsz taktikázni, a győzelem a Tiéd lesz, és úgy fogod érezni, hogy onnantól már semmi sem állhat az utadba.
